Montaione történelme

Montaione Toszkána szívében, egy hegy tetején terül el. A környezo tájat szolodombok és olajfák, valamint kiterjedt fás ligetek tarkítják. A tájon gyakran tunnek fel ciprusfák vagy magányosan (régen a birtokok határvonalát jelölték) vagy sorokba ültetve az utak mentén, hogy árnyékot adjanak, de szélfogóként a házak mellé is ültették.

Poggio all'Aglione, Bellafonte, Iano és Castelfalfi szomszédságában végzett ásatások során felszínre került temetkezési helyek azt bizonyítják, hogy ezen a területen számos etruszk-román település létezett. Az oskereszténység idejébol is kerültek elo leletek Sz. Biagio Kápolna kriptájából (500 méterre Montaione-tól).

A barbárok betörése után új épületeket emeltek a romokon, foként a biztonságot nyújtó helyeken, mint például Paterno, Marrante, Sala és Montaione vára, amelyet bástyákkal és eros fallal védtek.

A terület a longobárd 'Lucca Allone' hatalma alá került. Valószínuleg ezt a nevet adták a várnak is, mivel 'Mons Allonis' néven említik a régi írásos emlékekben és egy 988-ból származó okmányban 'Montacone'-ként szerepel.

1118-ban épült meg a S. Regolo templom (2 km-re a Porta Fiorentinától), amely jelentos emléke a román építészetnek.
Montaione városának elso hivatalos említése 1257-bol való, amikor részt vett a San Gimignano, Volterra és San Miniato között dúló háborúban, bár inkább Firenzéhez húzott, amelyhez 1369-ben csatlakozott és ekkortól osztozott sorsában.